Az önismeret alapjai

Az élet értelmének kérdése nem mai, modern korunkban merült fel először, noha ma reneszánszát éli és minden magára valamit is adó magazin legalább egy cikk erejéig foglalkozik a témával - az ember ősidők óta kutatja az élet értelmét. Még azokban is felmerül valamilyen formában ez a kérdés, akik az életet egyfajta rutinként, történéseit tőlük független, befolyásolhatatlan törvényszerűségnek élik meg - "ilyen az élet - ez van, nincs mit tenni". De tényleg ilyennek kell lennie? El kell-e fogadnunk mindent, ahogy van, vagy érdemes időnként megkérdőjelezni, vagy legalábbis megkísérelni megérteni a dolgok értelmét? Ez a kérdés ugyanúgy vonatkoztatható saját magunkra is - "miért vagyok ilyen, miért viselkedek így, miért kerülök ilyen szituációkba?". Ezen a ponton törvényszerűen belép az önismeret kérdése. Vajon mennyire ismerjük saját magunkat? És mennyire ismernek minket mások? Hagyjuk-e (merjük-e hagyni), hogy megismerjenek és valódi énünket szabadjára engedjük?

A világ és embertársaink megismerése előtt önmagunk megismerésével kell kezdenünk. Csak akkor érthetünk meg másokat, ha előbb megértjük, megismerjük saját mozgatórugóinkat. Ha rájövünk, mennyi mindent "takargatunk" saját magunk előtt is és mennyi tudattalan cselekedetünk van, kevésbé leszünk hajlamosak pálcát törni más emberek fölött és elnézőbbé, megértőbbé, toleránsabbá válunk. Ez ad egyfajta megnyugvást, csökkenti a bennünk lévő belső feszültséget, ezáltal közelebb kerülünk a hőn áhított boldogsághoz. Mert a boldogság belülről fakad!

"Életünk tehát nem más, mint egy folyamatos önfelismerési út, amelynek során elnyomottabb, "sötétebb", az ösztönszintről eredő, ill. túlhajtott belső tartalmainkat emeljük a tudatosság fényébe, hogy azok többé ne uralkodhassanak rajtunk, ne szigetelhessenek el bennünket." (Rakonczai József - Üzenetek önmagunknak)

"Kulcsfontosságú bizonyos minták, bevett szokások, ítélkezési formák felismerése és kiküszöbölése. Ezek ugyanis óriási energiamennyiséget emésztenek fel, vonnak el kreatív lényünktől, ráadásul teremthetnek olyan csapdaszerű élethelyzeteket is, amelyek a kilátástalanság, a feladás lelkiállapotát hozzák létre, aláássák emberi kapcsolatainkat, önmegvalósításunkat. De legalább ilyen fontos mások hitének, nézetrendszerének, tudásszintjének az elfogadása, tiszteletben tartása." (Rakonczai József - Üzenetek önmagunknak)

Önismerethez számos úton juthatunk, ezek egy része önálló, belső munka, más részük külső segítség igénybevételét jelenti. Ezek közé sorolható többek között két ősi tudomány, az asztrológia és a grafológia is.