Az alábbiakban egy olyan írás olvasható, ami nem saját "termék" (www.biegelbauer.freeblog.hu), de szeretném, ha mindig szem előtt lenne. Akár nap mint nap érdemes elolvasni és egy kicsit meditálni rajta. Nekem is. Ma amúgy is azon szeretteinkre gondolunk, akik már nem lehetnek velünk. Ha korábban nem tudtuk szeretetünket kimondani, kimutatni, az is sokat jelent, ha ezt utólag, gondolatban megtesszük. A létezés törvénye a szeretet. Ám a létezés sokszínűsége ezt a törvényt ezerszínűre bontja. A következőkben az emberi létezés és együttélés néhány alapelvét vesszük szemügyre. Ezek megértése talán segít az olykor kilátástalannak tűnő kapcsolat valós értelmezésében, és esélyt adhat az együttélés ellentéteinek megoldására.
- Életünk minden történése, eseménye lehetőséget nyújt a bennünk folyamatosan jelenlévő teljesség felismerésére, megélésére.
- Ha nem jön létre a felismerés, akkor is előbbre visz. Tanít. Ha nem okultunk, megismétlődik. Minden, ami körülöttünk történik, egy-egy lépés önmagunk, a teljesség felé.
- Az emberi találkozások kiemelt fontosságú üzenetek az életünkben.
- Minden ember, akivel találkozom, tükör, amelyben megpillanthatom addig nem ismert arcomat.
- A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiségjellemzőm. Vakok vagyunk önmagunk "rossz" tulajdonságaira.
- Ha bármiért is elítélek másokat, magamat ítélem el. Az, amiért őket elítélem, bennem is jelenlévő és intenzíven, tudattalanul ható erő.
- Amikor a másik számomra elviselhetetlen tulajdonságait elfogadom, akkor fogadtam el magamban a fel nem ismert és elutasított tulajdonságaimat. Ettől kezdve már nem az irányít engem, hanem én irányítom azt.
- Egy kapcsolatban csak az tekinti tulajdonának a másikat, aki nem adta oda magát a másiknak. Az alapállás nem az "én a tied vagyok", hanem a "te az enyém vagy". Másképp kifejezve: nem szereti a másikat.
- Egy kapcsolatban, aki dominanciára törekszik, azaz felül akar kerekedni a másikon, irányítani akarja őt, az a saját gyengeségéről, mélyen rejlő önbizalomhiányáról tesz tanúbizonyságot. Aki valóban erős, az nem törekszik irányításra, mert úgyis ő irányít, ami annyit jelent, hogy őrködik mindkettőjük szabadsága felett.
- A párkapcsolatban nincs olyan, hogy "megengedem" a másiknak, hogy ezt és azt tegye. Ahol engedélyt ad az egyik fél a másiknak, az nem párkapcsolat, nem önkéntes, mellérendelő viszony, hanem úr és szolga viszony, amiben lehet élni, de nem érdemes.
- Életünkben minden kényszer látszólagos. Nekünk embereknek sohasem kell semmit sem megtennünk. Szabadságunk lehetővé teszi, hogy akár az életünk árán is ellenálljunk a kényszernek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése