Ha motivációról beszélünk vagy hallunk, elsősorban a külső motivációkra gondolunk. Saját magunkkal kapcsolatban talán nem mindig, de munkahelyen szinte mindig. Mert hogyan, mivel is motiválja (vagy szándékozik motiválni) egy munkaadó a dolgozóit? Fizetéssel, pénzjutalommal, bónusszal. Vajon meglátszik a munkakedven és a teljesítményen, hogy kinek magasabb a fizetése?
Kísérletek igazolják (az eredeti Karl Duncker német gestaltpszichológus nevéhez fűződik, 1945-ből, Duncker-gyertyaprobléma néven), hogy kreativitást igénylő feladatoknál pont fordított hatása van a külső, anyagiakkal való motivációnak. Ilyenkor sokkal fontosabb, hogy az ember érezze, hogy szabadon dönthet, szabadon választhat a megoldási lehetőségek közül, sőt, még akár teljesen újszerű dolgokat is bevethet az eredmény, a siker érdekében. A kedvvel, lelkesedéssel végzett munka szárnyakat ad és sokkal jobb teljesítményre sarkallja az embert, mint a kilátásba helyezett pénzbeli motiváció. Természetesen ez azt is jelenti, hogy rutinfeladatoknál, kész megoldási képletek alkalmazásával végezhető munkák esetében a pénz igenis motiváló erő, de egyre több cég fedezi fel a belső motiváció erejét és szerepét.
Hányan vagyunk úgy, hogy a kötelező munkában hamar elfáradunk és kedvünket veszítjük, de ha olyasmit csinálhatunk, amit szívesen végzünk, mert megmozdul bennünk tőle valami, akkor szárnyalni kezdünk és szinte fáradhatatlanul, éjszakába nyúlóan tudunk akár egy fárasztó nap után is foglalkozni ezzel a másfajta feladattal. Ez a belső motiváció ereje!
Tehát figyeljük meg, hogy melyek azok a feladatok, tevékenységek, amik örömmel töltenek el és felszabadítják belső erőforrásainkat. Nagy valószínűséggel ezeknek köze van életfeladatunkhoz is, hiszen olyan készségekkel, képességekkel születünk, amik életfeladatunkban támogatnak minket. Semmi sem véletlen az életünkben, csak egy kicsit oda kell figyelnünk.
10 perccel azután, hogy ezt az írást lezártam, kaptam egy kör e-mail-t. Többek között ez is olvasható benne: "Akkor leszünk igazán szabadok, ha tudjuk, mire van szükségünk. Ezt viszont csak akkor tapasztaljuk meg, ha figyelünk magunkra és a szükséglegeinkre és megtanuljuk azokat egészségesen megvalósítani. A legjobban úgy ismerhetjük meg magunkat, ha figyelmünket nem a külvilág elismerésére irányítjuk, hanem arra, hogy észrevegyük, vajon belül boldogok vagyunk-e. Figyeljünk befelé, saját magunkra."
Hát mi más ez, ha nem egy jel, egy megerősítés?
Kísérletek igazolják (az eredeti Karl Duncker német gestaltpszichológus nevéhez fűződik, 1945-ből, Duncker-gyertyaprobléma néven), hogy kreativitást igénylő feladatoknál pont fordított hatása van a külső, anyagiakkal való motivációnak. Ilyenkor sokkal fontosabb, hogy az ember érezze, hogy szabadon dönthet, szabadon választhat a megoldási lehetőségek közül, sőt, még akár teljesen újszerű dolgokat is bevethet az eredmény, a siker érdekében. A kedvvel, lelkesedéssel végzett munka szárnyakat ad és sokkal jobb teljesítményre sarkallja az embert, mint a kilátásba helyezett pénzbeli motiváció. Természetesen ez azt is jelenti, hogy rutinfeladatoknál, kész megoldási képletek alkalmazásával végezhető munkák esetében a pénz igenis motiváló erő, de egyre több cég fedezi fel a belső motiváció erejét és szerepét.
Hányan vagyunk úgy, hogy a kötelező munkában hamar elfáradunk és kedvünket veszítjük, de ha olyasmit csinálhatunk, amit szívesen végzünk, mert megmozdul bennünk tőle valami, akkor szárnyalni kezdünk és szinte fáradhatatlanul, éjszakába nyúlóan tudunk akár egy fárasztó nap után is foglalkozni ezzel a másfajta feladattal. Ez a belső motiváció ereje!
Tehát figyeljük meg, hogy melyek azok a feladatok, tevékenységek, amik örömmel töltenek el és felszabadítják belső erőforrásainkat. Nagy valószínűséggel ezeknek köze van életfeladatunkhoz is, hiszen olyan készségekkel, képességekkel születünk, amik életfeladatunkban támogatnak minket. Semmi sem véletlen az életünkben, csak egy kicsit oda kell figyelnünk.
10 perccel azután, hogy ezt az írást lezártam, kaptam egy kör e-mail-t. Többek között ez is olvasható benne: "Akkor leszünk igazán szabadok, ha tudjuk, mire van szükségünk. Ezt viszont csak akkor tapasztaljuk meg, ha figyelünk magunkra és a szükséglegeinkre és megtanuljuk azokat egészségesen megvalósítani. A legjobban úgy ismerhetjük meg magunkat, ha figyelmünket nem a külvilág elismerésére irányítjuk, hanem arra, hogy észrevegyük, vajon belül boldogok vagyunk-e. Figyeljünk befelé, saját magunkra."
Hát mi más ez, ha nem egy jel, egy megerősítés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése