Valentín napra

Hogy a csudába kerül egy önismereti blogra a Valentín nap? Nagyon egyszerűen! Csak az élhet boldog párkapcsolatban, aki ismeri önmagát...

A legtöbben azt várjuk a párunktól, hogy boldoggá tegyen minket. Azt várjuk el tőle, hogy találja ki, mitől lennénk boldogok. De vajon mi magunk tisztában vagyunk ezzel? Mármint azzal, hogy mitől vagyunk boldogok? Szerintem eleve fordított megközelítés ez. A boldogság belülről fakad és rendkívül szubjektív. Tudjuk-e egyáltalán, tisztáztuk-e magunkban, hogy mi mit tartunk boldogságnak? Mikor, mitől érezzük magunkat boldognak? Boldogság az, hogy élünk, hogy van tető a fejünk fölött, hogy van mit ennünk, hogy fűtött lakásban élünk? Értékeljük-e azt, hogy a Föld lakosságának kivételezett kisebbségéhez tartozunk ezzel?

Ok, lehet, hogy ez még nem elég, mert ezt adottnak tekintjük, ezért nem értékeljük. Van munkánk, viszonylag szabadon dönthetünk arról, hogy mit szeretnénk csinálni. Sokféle lehetőség közül választhatunk, nem mondják meg nekünk, hogy továbbtanulhatunk-e, nem beszűkült a lehetőségünk, hogy pl. csak a mezőgazdaságban dolgozhatunk vagy nőként háztartásbeliként tölthetjük az egész életünket. Ezt is adottnak vesszük, ezt sem értékeljük.

Van egy társunk. Őt értékeljük? Vagy őt is adottnak vesszük? Vagy értékeljük azt, hogy úgy döntött, megosztja velünk az életét, a gondolatait, örömét, bánatát?

A társ ajándék. A legnagyobb, amit csak kaphatsz.

Önszántából alszik veled, és önszántából ébred melletted. Önként osztja meg veled bánatát, viseli el hangulataidat, bajaidat és haragodat, és este önként tér vissza hozzád. Veled tölti az idejét. ... Légy tehát mindig tudatában, hogy párod csak egy időre bízta rád magát. Hogy meddig? Az csakis tőle függ. Minden nap új ajándék, szeretetének önként nyújtott ajándéka, amikor melletted ébred. (Pierre Franckh)

Nézted már valaha így a párkapcsolatodat? Talán érdemes. Lehet, hogy megváltozik róla a véleményed. Mert bizony ez sem adott, nem mindenkinek és nem örökké. Hacsak nem teszünk meg érte mindent. Mert egy jó kapcsolatban nagyon sok munka van. Elsősorban saját magunkon. Ha magunkat megismertük, ismerjük igényeinket, gyengeségeinket, hibáinkat, de erősségeinket is és mindezt bátran, ám szerényen vállaljuk is, meg merjük mutatni társunknak, akkor már valóban boldogok tudunk lenni és boldoggá tudjuk tenni társunkat is. Mert nem tőle várjuk el, hogy boldoggá tegyen, hanem boldogok vagyunk, hogy vagyunk, hogy együtt vagyunk és osztozhatunk ezen a boldogságon.

Boldog Valentín napot!